Idegenajkú a csapatban – frászt kapjak vagy örüljek?

Idegenajkú a csapatban – frászt kapjak vagy örüljek?

Jön egy új csapattag. Végre, hisz azt a pozíciót már jó ideje nem tölti be senki, vagy csak ideiglenesen ugrott be valaki. Ja, hogy ő nem magyar és mostantól angolul kell tartani a megbeszéléseket a csapatban? Jaj, mi lesz most?

Mostanában több olyan csapattal dolgoztam, ahol az egyébként szokványos elakadásokra rájött egy plusz dimenzió: a nyelvi kérdés. Volt ezek között olyan csapat, ahol egyáltalán nem volt egy közös nyelv; olyan is, hogy több nem magyar anyanyelvű volt; meg olyan is, ahol például egy csapattag nem beszélt magyarul. Nagyon érdekes dinamikákat tud a nyelvi kérdés elindítani a csapatokban. Nyelvészként, coachként egyaránt nagyon izgalmas és aktuális kérdésnek gondolom. Részben mert a multinacionális szervezetekben már-már természetes a jelenség, és a munkaerőhiány megoldása egyre több esetben az, hogy nem magyar anyanyelvű kollégák is csatlakoznak a korábban kizárólag magyar anyanyelvűeket tömörítő csapatokba. Az, viszont, hogy ez hogyan lesz működőképes, nem annyira magától értetődő.

Miért kérdés ez nálunk?

Vannak országok, ahol ez sokkal kevésbé kérdés. Ez részben annak tudható be, hogy a munkahelyeken dolgozó generációk alapvetően jól beszélnek egy adott idegen nyelven – beszéljünk most azért az angolról, mert az üzleti világban a legtöbb esetben ez a céges kommunikáció nyelve. Több skandináv országban például nem szinkronizálnak filmeket, csak feliratozzák, illetve sokkal nagyobb a kitettség az angolnak, valahogy az élet, és a munkás hétköznapok sokkal természetesebb része az angolul történő kommunikáció.

Nálunk azon túl, hogy a nyelvtudás szintje elmarad az európai átlagtól azon generációk tekintetében, akik jelenleg aktívak a munkaerőpiacon, még van egy olyan általános tendencia is, hogy ha nem tudom tökéletesen kifejezni magamat, akkor inkább nem mondom. Mintha lenne egy erős belső cenzúra, ami felnagyítja a nyelvi hiányosságokat. Ezzel létrejön egy olyan rendkívül diszfunkcionális jelenség, hogy egyébként amit az egyén mondana, annak nagy hozzáadott értéke lenne a beszélgetéshez, de inkább nem mondja, mert nem jó az angolja. Historikusan ennek a jelenségnek a kialakulása számos tényező összjátékának köszönhető. Minden bizonnyal van ennek kulturális dimenziója (hogy nem szívesen mutatjuk meg a tökéletességünket, mert a sikeres munkavállaló imidzsének ez nem része), van egy olyan lenyomat, amit a nyelvoktatásból hozunk magunkkal (például nem arra erősítettek rá nyelvórákon, hogy mond, ami jön, hanem arra, hogy tökéletesen kell mondani). Lényeg, hogy ez az, amiből főzünk, ezzel kell valamit kezdenünk.

Milyen nehézségeket okoz ez a csapatokban?

A csapattagok tulajdonképpen kommunikációs aktusokon keresztül érintkeznek egymással. Ahhoz, hogy ezeket eredményesek, hatékonyak legyenek több mindenre van szükség (a csapaton belüli kommunikáció minőségéről egy hamarosan megjelenő blogposztban olvashatsz itt nálunk). Még amikor egy csapaton belül mindenkinek azonos az anyanyelve, akkor is sok félreértés van, sok minden félre tud menni kommunikációs síkon. Nem ugyanazt értjük adott fogalom alatt, más szándékot feltételezünk egy-egy üzenet mögött, mint ami ténylegesen a szándék volt, nem mondunk ki evidenciákat, mert azt hisszük mindenki tudja, és még sorolhatnám.

Amikor hirtelenjében bejön egy plusz nyelv a csapatban, ha nem beszélik a csapattagok nagyon magas szinten az adott nyelvet, ezek a nehézségek egyrészt multiplikálódnak, másrészt elkezd megjelenni az, hogy bizonyos információk nem jönnek be a közös térbe (mert cikinek érezzük megosztani, hisz nem beszéljük annyira jól a nyelvet, lásd fent).

Nekem az a tapasztalatom, hogy ahhoz, hogy a nyelvi kérdés ne okozzon plusz nehézséget, legalább egy erős középfokon kell beszélnie mindenkinek a csapatban, és kell egy komfortérzet, amikor angolul (vagy bármely más nyelven) nyilvánuljanak meg a csapattagok. Ezen túl pedig kell egy magas szintű pszichológiai biztonság, hogy ne legyen ciki, ha nem találjuk az adott szót. Ezek hiányában azonban a csapatban igenis plusz nehézséget okoz az idegen nyelv.

Ne feledkezzünk meg az előnyökről sem!

Ezt azért hangsúlyozom, mert sokszor maguk a csapatok, akik szembesülnek ezzel a nyelvi nehézséggel is megfeledkeznek arról, hogy egy ilyen felállás milyen előnyökkel jár. Nézzünk meg néhányat, a teljesség igénye nélkül:

  • Errefelé tart a világ, a tendencia nem megállítható, szerezzünk rutint a többnyelvű működésben.
  • Rá vagyunk kényszerítve, hogy használjunk napi szinten egy nyelvet, amit korábban megtanultunk. Nem felejtődik el a nyelvtudás, legalább szinten van tartva, de akár előre is léphetünk.
  • Egy másik kultúrájú emberrel szorosan együtt dolgozva fejlődik az egyén empátiája. Főleg akkor, ha sikerül az ítélkezés (milyen hülye a másik, hogy ezt így csinálja) helyett nyitottsággal, rugalmassággal állni az elsőre furcsának tűnő jelenségekhez (milyen érdekes, hogy ő ezt így csinálja). Így az ún. interkulturális érzékenységünk és elfogadásunk is erősödik.

Szóval első lépésként ilyenkor érdemes emlékeztetni magunkat a nehézségek mellett az előnyökre is. De persze nem áll meg itt azoknak a beavatkozásoknak a sora, amik segíthetik ilyenkor az eredményes csapatműködést. A következő blogposztunkban olvashatsz néhány ilyet, illetve arról is kapsz egy képet, hogy egy fejlesztő szakember hogyan tudja ilyenkor jól támogatni a csapatot.  

Szabó Tamara
coach (MCC), team coach, organizational coach
angol nyelv és irodalom szakos bölcsész, általános és alkalmazott nyelvész | interkulturális kommunikáció specializáción végzett közgazdász

Share this post